Sokan vagyunk úgy, hogy a kerékpár több puszta közlekedési eszköznél. Vagy éppen több, mint egy sport. Egy életforma része lesz, egy ritmus, ami körénk szerveződik. És ahogy tekerünk, ahogy részei leszünk ennek a közösségnek, vagy éppen csak a természettel kerülünk közelebb, észrevétlenül is fejlődhet egy fontos képességünk: a segítőkészség.
A kerékpáros életmód, legyen szó túrázásról, városi közlekedésről vagy épp edzésről, gyakran hoz minket olyan helyzetekbe, ahol másokra vagyunk utalva, vagy mások szorulnak a mi segítségünkre. Ezek a pillanatok pedig kiváló lehetőséget teremtenek arra, hogy a segítőkészség ne csak elvont fogalom maradjon, hanem élő, mindennapi szokásunkká váljon.
Gondoljunk csak bele, milyen gyakran adódik alkalom:
- Ha valaki mellettünk defektet kapott az út szélén, és nálunk van a pumpa vagy a pótgumi. Egy gyors megállás, pár mozdulat, és máris óriási segítséget nyújtottunk.
- Amikor egy kezdő kerékpárost látunk bizonytalanul, és adunk neki pár jó tanácsot a felszereléssel vagy az útvonallal kapcsolatban.
- Csoportos tekeréseknél természetes, hogy figyelünk egymásra. Ha valaki lemarad, visszaveszünk a tempóból. Ha valakinek problémája adódik, megállunk, hogy segítsünk.
- Akár csak egy kedves biciklis üdvözlés a szembejövőnek is a közösséghez tartozás és a pozitív hozzáállás jele.
Ezek apró tettek, de mind hozzájárulnak nemcsak a kerékpáros közösség erejéhez, hanem a saját személyiségünk fejlődéséhez is. Ahogy szokásunkká válik a környezetünk figyelése és a segítségnyújtás, úgy erősödik bennünk az empátia és a kapcsolódás képessége.
A kerékpározás mint életforma tehát nemcsak a fizikai erőnlétet javítja vagy a stresszt oldja, hanem lehetőséget ad arra is, hogy jobb emberekké váljunk, hogy a segítőkészséget beépítsük a mindennapi rutinunkba, szokásaink közé.