Amikor felpattanunk a biciklire, hogy magunk mögött hagyjuk a város zaját, vagy éppen a napi ingázást teljesítsük, egy dolog mindig ott van velünk (vagy legalábbis ott kellene lennie): a kulacs. És mi kerüljön bele? A válasz gyakran egyszerűbb, mint gondolnánk, és a pénztárcánknak, no meg a környezetnek is kedvez: a jó öreg csapvíz.
Kerékpározás közben testünk vizet veszít izzadás révén, ami teljesen természetes. Ez a folyadékveszteség azonban hamar rontja a teljesítményt, fáradtságot okoz, és a tekerés örömét is elveszi. A hidratálás tehát nem opció, hanem alapvető szükséglet, különösen hosszabb vagy melegebb tekerések alkalmával.
Miért pont a csapvíz? Először is, elérhető. Ott van a konyhában, a munkahelyen, sőt, egyre több nyilvános helyen is találunk ivókutakat. Másodszor, gazdaságos. Palackos vizek helyett a csapvíz fogyasztása jelentős megtakarítást jelenthet hosszú távon. Harmadszor, környezetbarát. Nincs felesleges műanyagpalack, nincs szállításból eredő extra karbonlábnyom.
Persze felmerülhet a kérdés a minőségről. Magyarországon szerencsére a csapvíz minősége általában kiváló és szigorúan ellenőrzött. Ha a helyi víz íze nem a legkellemesebb, egy egyszerű szűrő is csodákat tehet, de a legtöbb esetben teljesen nyugodtan fogyaszthatjuk, feltölthetjük vele a kulacsunkat indulás előtt, vagy akár útközben, ha adódik rá lehetőség.
Ez az egyszerűség jól illeszkedik a kerékpáros életérzéshez is. A bringázás maga is egyfajta visszatérés az alapokhoz: emberi erővel mozgunk, kapcsolatba kerülünk a minket körülvevő világgal. Ebben az életmódban helye van az egyszerű, praktikus megoldásoknak, mint a csapvízzel teli kulacs. Nincs szükség túlgondolt, drága sportitalokra a legtöbb átlagos tekeréshez; a tiszta víz tökéletesen ellátja a feladatot.
Tehát mielőtt legközelebb nyeregbe pattansz, töltsd meg a kulacsod. Egyszerű, hatékony és tudatos választás. A lényeg a tekerés öröme és a hidratáltság érzése, amit a legegyszerűbb módon is elérhetsz.